Tollat ragadtak a kohézió barátai

A kohézió barátai az European Voice című brüsszeli angol nyelvű hetilap február 16-án megjelenő számában tettek hitet egy erős és független kohéziós politika mellett, arra figyelmeztetve az EU-t, hogy a kohéziós politikára fordított források megnyirbálása veszélyesen megnövelné a területi egyenlőtlenségeket egy olyan időszakban, amikor ezek az alapok a növekedés fontos forrásai lehetnének számos európai régióban.

A „kiáltványt” tizenkét uniós tagállam miniszterei és vezető tisztségviselői írták alá, köztük Győri Enikő magyar EU-ügyi államtitkár. A tizenkét országból álló névsor kis híján megegyezik a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott új tagállamokéval, azzal a különbséggel, hogy Ciprus helyett Portugália vesz részt a kezdeményezésben.

A levél írói elismerik, hogy akadnak példák a kohéziós alapok rossz és kevéssé hatékony felhasználására, és a visszaélésekre is. Ez azonban véleményük szerint nem ok a program megkurtítására, különösen nem gazdasági nehézségek idején. „Amikor az uniós vezetők csúcstalálkozói újra a növekedést tűzik az EU zászlajára, itt az ideje beszélni arról, hogyan tehetnénk a közös büdzsénket intelligensebbé és igazságosabbá annak érdekében, hogy hozzájárulhasson a fenntartható gazdasági növekedéshez” – áll a levél BruxInfo birtokába került példányában.

A kohéziós barátai öt alapvető igényt fogalmaznak meg. Először is síkra szállnak azért, hogy a kohézió a jövőben is erős és független uniós politika legyen. Másodszor szorgalmazzák, hogy a forrásokat a legelmaradottabb régiókra összpontosítsák, és biztosítsák valamennyi uniós tagállam és régió igazságos elbánását. Harmadszor: egyszerűsítést és nagyobb rugalmasságot tartanak szükségesnek, miközben a tagállamok megsokszorozzák erőfeszítésüket az uniós alapok korrekt felhasználása érdekében. Negyedszer, tekintettel arra, hogy a gazdasági kormányzás már szigorú szankciókat irányoz elő azokkal az országokkal szemben, amelyek nem teszik rendbe az államháztartásukat, a kohéziós politikába épített bármilyen további szankcióknak igazságosnak és kiegyensúlyozottnak kell lenniük.

Végül úgy vélik, hogy nem szabad növelni a szegényebb régiók önrészét, társfinanszírozási rátáját, hogy az uniós alapokhoz hozzájussanak, ez ugyanis csak új akadályokat gördítene a beruházások útjába.

A levél aláírói arra is emlékeztetnek, hogy a kohéziós politika nem jótékonykodás, hiszen miközben segíti a szegényebb régiók felzárkózását, addig a tehetősebb régiók is megérzik annak jótékony hatásait, például úgy, hogy a szegényebb régiókban a növekedés keresletet teremt az éppen az ezekből az országokból származó árukra és szolgáltatásokra.