Kizöldítené az agrárpolitikát a Bizottság javaslata

Csak rendkívül korlátozott lesz a közvetlen jövedelemtámogatások újraelosztása a következő hét évben – derül ki abból a javaslatból, amit szerdán fogadott el az Európai Bizottság a közös agrárpolitika 2014 utáni reformjáról. A balti, a román és a portugál gazdáknak a jelek szerint legalább még egy hétéves pénzügyi időszakot várniuk kell, ameddig a hektáronkénti támogatás mértéke eléri az uniós átlagot. Ezt Dacian Ciolos, az EU agrárbiztosa is megerősítette szerdán, jelezve egyúttal, hogy ő a most javasoltnál nagyobb mértékű átcsoportosítást támogatott volna a jelenlegi rendszerben mostohán kezelt országok számára, ám elmondása szerint az EU-költségvetés tágabb összefüggéseit is figyelembe kellett venni a javaslat megfogalmazása során, aminek a mezőgazdasági politika csak egyik elemét képezi.

Janusz Lewandowski költségvetési biztos korábban a BruxInfónak nyilatkozva két okkal magyarázta azt, hogy miért marad fenn még sokáig a gazdák országonkénti eltérő kezelése. Az egyik, hogy bármilyen módosítás azonnal negatívan hatott volna az úgynevezett nettó befizető országok költségvetési nettó egyenlegére; a másik pedig az, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben a politikai vezetők nem tudnák elfogadtatni saját termelőikkel azt, hogy le kell mondaniuk mások javára.

Ennek eredményeként a Bizottság javaslata értelmében az uniós átlagos direkt kifizetések 90 százaléka alatti országok esetében a 90 százalékos és a tényleges támogatási szint közötti szakadékot egyharmadával csökkentik majd. Példának okáért, ha egy ország jelenleg az EU-átlaghoz képest 75 százalékos hektáronkénti jövedelemtámogatást kap, akkor a 15 százalékos különbség harmadával kaphat többet, vagyis 80 százalékra megy fel a támogatás. A legrosszabb helyzetben lévő Lettország ilyen alapon 37 százalékról csak 54 százalékra mehet majd fel, de ezt a szintet is csak az időszak végére, 2020-ra érheti el. Egyes becslések szerint az újraelosztás összértéke a hét év alatt nem haladja meg a 2 milliárd eurót.

Mivel Magyarország éppen csak elmarad az uniós átlagos hektáronkénti kifizetési szinttől, hazánktól csak minimális lesz a levonás, bizottsági becslések szerint 2014 és 2019 között körülbelül 0,3 százalék, valamivel több mint 3,5 millió euró. De még a legnagyobb csökkentés sem haladja majd meg a 7-8 százalékot. Málta, Hollandia, Belgium, Olaszország és Görögország kifizetései csökkennek majd a legnagyobb mértékben, míg a legnagyobb haszonélvezőnek számító Franciaország esetében mindössze 1 százalék körül lesz az elvonás.

A Bizottság javaslata ugyanakkor nem csupán a direkt támogatások tagállamok közötti újraelosztását mozdítja elő, hanem legkésőbb 2019-ig egy országon, egy régión belül és a különböző agrárszektorok között (is) azonos hektáronkénti kifizetések lennének.

A reform a közvetlen kifizetések struktúráját is átrajzolná. Az eddigi egységes, illetve összevont területalapú támogatási rendszert egy vegyes, többrétegű rendszer váltja majd fel. A direkt támogatásokat tartalmazó nemzeti boríték nagy része, maximum 70 százaléka egy alapkifizetés lesz egységesen minden országban, amire kötelező keresztmegfelelés lesz. A cél, hogy egy tagállamon belül és egy adott régión belül 2019 elejére egyforma hektáronkénti kifizetési szint legyen.

A nemzeti boríték 30 százalékát a tagállamok az alaptámogatás kiegészítéseként zöld komponensként fizethetik majd ki, ami bizonyos környezet- és klímabarát kritérium alkalmazását jelenti a mindennapi gyakorlatban. Három ilyen kritérium lesz. Az egyik a földterület egy részének termelésből való állandó kivonása; a második az az előírás, miszerint egy gazdának az általa megművelt földterületen legalább három különböző szántóföldi növényt kell termesztenie úgy, hogy egyik aránya sem mehet 70 százalék fölé a teljeshez képest. Az agrártermelőknek végezetül a terület legalább 7 százalékán egy „ökológiai területet” kell kialakítani, ami lehet erdősáv, fás liget is.

A nemzeti boríték maximum 5 százalékát a hátrányos helyzetű területek számára különíthetik majd el a kormányok. Ugyanennek a borítéknak a 2 százalékának erejéig a fiatal termelők számára különíthetnek el direkt kifizetéseket, amelyek a kezdéstől számított 5 évig 25 százalékkal meghaladhatják a normális értéket.

A javaslat a 3 hektáron vagy annál kisebb területen gazdálkodó kistermelők számára külön sémát hozna létre, amelyből évente egyszer, egy összegben 500-1000 euró közvetlen kifizetést kapnának, függetlenül a gazdaság méretétől. A kormányok a nemzeti boríték 10 százalékát tehetik félre a kistermelők ilyen jellegű, egyszerűsített kifizetéseire.

A Bizottság arra is lehetőséget adna, hogy a tagállamok a rendelkezésükre álló támogatási keret akár 10 százalékát is átcsoportosítsák az első pillérből a másodikba, a vidékfejlesztésre). De fordított irányú modulációra is lenne lehetőség: az uniós átlag 90 százalékánál kevesebb hektáralapú támogatást kapó országok vidékfejlesztési büdzséjük legfeljebb 5 százalékával megfejelhetnék a közvetlen támogatásokat.

A javaslat egyik legfontosabb része a direkt támogatások felső határának rögzítése. Évi 300 ezer euró felett megszűnnének a közvetlen kifizetések. 150 ezer és 200 ezer euró között pedig 20, 200 és 250 ezer euró között 40, 250 ezer és 300 ezer euró között pedig 70 százalékkal csökkennének. A jövedelemből ugyanakkor le lehet majd vonni az előző éves bérköltségeket (adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal együtt), így a Bizottság szerint a javaslat már elfogadhatóbb lesz azon országoknak, ahol a nagyobb üzemméret a jellemző adottság.

Annak megelőzésére, hogy a közvetlen jövedelemtámogatások arra illetéktelen kezekbe kerüljenek (golfklubok, repülőterek, vasúti társaságok stb.) a Bizottság definiálja, ki számít aktív gazdálkodónak. Ennek megfelelően nem kaphatnának közvetlen jövedelemtámogatást azok, akiknél a direkt kifizetések nem érik el a teljes jövedelem 5 százalékát. Az évi 5 ezer euró kifizetésben részesülő gazdák felmentést kapnak a szabály alól.

(További részletek a csütörtöki hírlevélben).