Ambiciózusabb és „európaibb” megoldásokat szeretnének látni a Tanács által javasoltaknál a pénzügyi felügyeleti rendszer reformja során az Európai Parlament jelentéstevői. A képviselők három helyszín helyett egy városba tömörítenék a létrehozandó új felügyeleti intézményeket és ellenőrzésüket az EP-re bíznák.
Az EP gazdasági bizottsága kedden vitatta meg a felügyeleti rendszer reformjáról készített jelentéseket. Ezekben mind a négy jelentéstevő módosításokat javasolt a Tanácsban 2009 végén kialakult kompromisszumokhoz képest. Általában a tervezett szabályozás szigorítását és a tervezett új uniós intézmények hatáskörének növelését szeretnék elérni.
Mint ismert, a Bizottság javaslata alapján a Tanács decemberben három új intézmény létrehozásában állapodott meg a pénzügyi szektor szereplőinek mikro-prudenciális felügyeletére: az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-Hatóság, illetve az Európai Értékpapír és Piaci Hatóság felállításáról. A tagállamok között már korábban létrejött az egyezség az Európai Rendszerkockázati Tanács létrehozásáról a makro-prudenciális felügyelet ellátására. A négy új hatóságról rendre José Manuel Garcia-Margallo y Marfil spanyol szocialista, Sven Giegold német zöldpárti, Peter Skinner brit szocialista és Sylvie Goulard francia liberális képviselő készített jelentést az EP szakbizottsága számára.
A négy parlamenti jelentéstevő egyetért ennek a négy intézmények az életre hívásával, de azt javasolják, hogy ezek egyetlen közös egységbe, az Európai Pénzügyi Felügyeleti Rendszerbe tömörüljenek. (Ez egyébként jobban meg is felelne az eredeti bizottsági javaslatot előkészítő Jacques de Larosière-féle szakértői jelentés ajánlásának.) Ennek megfelelően a parlamenti jelentéstevők elvetnék azt a tanácsi kompromisszumot is, hogy a három mikro-prudenciális hatóság székhelye három különböző városban legyen (a bankié London, az értékpapírpiacié Párizs, a biztosításié pedig Frankfurt). Ehelyett a Rendszerkockázati Tanácsról készült jelentés szerzője, Sylvie Goulard egységes frankfurti székhelyet javasol. Ez nemcsak a működési költségeket csökkentené, hanem gyorsabb és hatékonyabb fellépést tenne lehetővé sürgős beavatkozást követelő válság esetén is.
A jelentéstevők azt is ellenzik, hogy a tagállamok egy védzáradék-klauzula beiktatásával széles körű kvázi-vétójogot kaptak a három mikro-felügyeleti hatóság döntéseinek meghozatalakor olyan esetekre, amikor a tervezett döntés közvetlen terheket róna költségvetésükre. Ehelyett azt javasolják, hogy a védzáradék alkalmazásának lehetőségeit erősen korlátozzák és kötelezzék az ezt alkalmazni kívánó tagállamot arra, hogy mutasson be egy részletes hatásvizsgálatot, miként sérti fiskális szuverenitását a tervezett döntés.
Szabályozási arbitrázs és stressz-tesztek
A raportőrök azt is javasolják, hogy az új hatóságokat az úgynevezett szabályozási arbitrázs jelenségének megakadályozásával is bízzák meg. Ide tartoznak például az olyan esetek, amikor nagy kockázatú követeléseket komplex derivatív értékpapírokká alakítanak tulajdonosaik, hogy „eltüntessék” a hozzájuk kapcsolódó kockázat egy részét, s így „kicselezzék” a szabályozó hatóságokat. Tágabb értelemben azonban szabályozási arbitrázsnak minősül minden olyan eset, amikor valamely pénzintézet úgy próbál meg valamiféle szabályozási beavatkozást elkerülni, hogy kockázati szintjét a ténylegesnél alacsonyabbnak tünteti fel.
A jelentéstevők szerint az új intézményeknek jogosítványokat kell kapniuk arra is, hogy úgynevezett stressz-teszteket végezzenek, vagyis megvizsgálhassák, hogy mennyire felkészült egy-egy intézmény bizonyos rendkívüli piaci válsághelyzetek túlélésére. Azt is javasolják, hogy az új grémiumok hivatottak legyenek az EU képviseletére a felügyeletek nemzetközi érintkezései során.
Eltérő mértékben ugyan, de valamennyi jelentéstevő felruházná az új intézményeket egyfajta közvetítői szerepkörrel a tagállami felügyeleti hatóságok közti viták esetére. E téren legmesszebb a bankhatóságról szóló jelentés szerzője megy, aki kötelező közvetítői szerepet szeretne látni. Valamennyi jelentés erősítené az EP szerepét, például azzal, hogy ráruházná az új intézmények ellenőrzésének feladatát.
A bankfelügyeleti jelentést megfogalmazó spanyol képviselő azt is javasolja, hogy az új intézmény vegye át a pénzügyi rendszer egésze szempontjából meghatározó szereplőnek minősülő, határokon átnyúló bankok teljes felügyeletét is a nemzeti hatóságoktól (a tanácsi megállapodásban az szerepel, hogy ilyen intézmények esetében is csak a határokon átnyúló tevékenység felügyeletét testálnák az Európai Bankhatóságra). Megfogalmazza egyfajta európai garanciaalap felállításának igényét is – ebből a vészhelyzetbe került bankok megmentését lehetne finanszírozni.
Az értékpapír-piaci felügyeletről szóló jelentés brit szerzője úgy véli, hogy az új grémiumnak meg kell adni a lehetőséget, hogy megtiltsa bizonyos termékek kereskedelmét, ha erre van szükség a befektetők védelme és a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében.
Sylvie Goulard azt ajánlja, hogy az Európai Központi Bank elnöke legyen egyúttal a Rendszerkockázati Tanács elnöke is. A francia képviselő növelné az EP szerepét is, feljogosítaná arra, hogy meghallgatásokat szervezzen az új grémium vezetésének bármely tagjával. Felhatalmazná továbbá a Rendszerkockázati Tanácsot, hogy figyelmeztetéseket adjon ki, amelyben vészhelyzet kialakulásának eshetőségére int, ha olyan kockázatot fedez fel, amely destabilizálhatja a pénzpiacokat vagy az EU pénzügyi rendszerét. Természetesen a vészhelyzet beálltát is deklarálhatná a testület. Azt is javasolja Goulard, hogy az új grémium olyan vállalkozásoktól is kérhessen információkat, amelyek nem tartoznak a banki, az értékpapír-forgalmazói vagy a biztosítási szektorba.
Twitter
Kommenteléshez kérjük, lépjen be!
Ha Ön BruxInfo előfizető, lépjen be az oldalraAmennyiben Ön nem előfizetője a BruxInfo hírleveleinek, cikkeinkhez akkor is hozzászólhat Google-, Yahoo-, liveID-, Twitter-, Facebook-, vagy openID azonosítóval! Ide kattintva léphet be!
Eddigi hozzászólások (0)