Életbe lépett a Lisszaboni Szerződés

December elsejével hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés. Ebből az alkalomból José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke örömét fejezte ki, hogy „megvannak a cselekvéshez szükséges megfelelő intézményeink és stabil időszakot élünk”.

A Bizottság tíz példában foglalta össze, hogy milyen előnyös változásokat hoz a dokumentum az európai polgárok számára. Az EU-polgároknak így mostantól jogukban áll majd, hogy a Bizottságot új kezdeményezésre vonatkozó javaslattételre kérhessék fel („európai polgári kezdeményezés”). Mindemellett az Alapjogi Charta új – az uniós szerződésekkel azonos – jogállása következtében erősebb védelemre is számíthatnak az EU polgárai.

Újdonság az is, hogy diplomáciai és konzuli védelem jár valamennyi uniós polgárnak, ha külföldre utaznak vagy ott telepednek le. Lehetőség adódik majd arra is, hogy a tagállamok kölcsönösen segítsék egymást az Unión belül természeti vagy ember által előidézett katasztrófák – például áradások és erdőtüzek – esetén.

Új lehetőségek nyílnak az energiapolitika, a polgári védelem és a határokon átnyúló komoly egészségügyi fenyegetések kezelésére, és közös fellépéseket lehet majd előkészíteni az olyan bűnszervezetek ellen, amelyek embereket csempésznek át a határokon.

Közös szabályozás lép életbe annak megakadályozására, hogy egy személy több tagállamban is menedékkérelmet nyújthasson be, és új lehetőségek nyílnak a terrorizmus elleni küzdelemben azáltal, hogy befagyaszthatják majd a gyanúsítottak vagyoni eszközeit.

A Bizottság fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy megerősödik az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepe, és az EU képessé válik arra, hogy sürgős pénzügyi segítséget nyújtson harmadik államoknak.

Mindemellett intézményi szempontból az egyik legfőbb változás, hogy az Európai Tanácsnak mostantól állandó elnöke lesz, az uniós külügyeket pedig egy személyben a kül- és biztonságpolitikai főképviselő fogja össze. Várakozások szerint az új posztoknak köszönhetően az EU az eddigieknél hatékonyabban hallathatja majd a hangját a nemzetközi színtéren.

Ennél sokkal fajsúlyosabb – igaz, belső – változás, hogy a tagállamoknak az eddigieknél kevesebb lehetőségük lesz a vétóra, ezzel párhuzamosan pedig az Európai Parlament sokkal jelentékenyebb jogosítványokra tesz szert. Az EP így mostantól olyan új területeken is hallathatja hangját, mint a mezőgazdasági és halászati politika, a közlekedés, a bel- és igazságügy és a strukturális alapok ügye.

Miként azonban az EUobserver összeállításában rávilágít: egy sor területen – ezek közé tartozik például az adózás, a társadalombiztosítási ügyek, a kül- és biztonságpolitika legfőbb aspektusai – még mindig a tagállamok egyhangú döntésére van szükség.

A Lisszaboni Szerződés létrejöttének mérföldkövei:

2007. június: Az Európai Tanács kormányközi konferenciát hív össze azzal a céllal, hogy módosítsák a jelenlegi szerződéseket
2007. július-október: Kormányközi konferencia
A 2007. október 18-19.: Az informális Európai Tanács által jóváhagyott szerződés jóváhagyása
2007. december 12.: Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökei kihirdetik az Alapjogi Chartát
2007. december 13.: Az új Szerződés aláírása Lisszabonban
2007. december-2009. november: Ratifikációs eljárások a 27 tagállamban
2009. december 1.: A Szerződés hatálybalépése